Február 3. Balázs napja








Balázsolás






Főként diákoknak, diákokról szóló ünnep a Balázsolás.

Eredete Szent Balázs püspök nevéhez fűződik. A legenda szerint ugyanis Balázs püspök megmentett egy fiút, akinek egy halszálka megakadt a torkán. A fiú anyja hálából ételt és gyertyát adott neki. Ezért a torokfájósok különös becsben tartják ezt a dátumot, az őket ápolók pedig ilyenkor parázsra vetett alma héjával füstölik meg a szenvedőket, hogy ez által a betegséget, fájdalmat okozó gonoszt elűzzék belőlük.

A katolikus szertartás szerint ezen a napon, a mise után a templomban a pap régebben két keresztbe fordított égő gyertyát (ma már Y alakban összekötött gyertyát) tart a hívek torkához, és arra kéri Istent és Szent Balázst, hogy óvja meg az áldást kérőt a torokbajoktól:


"Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására szabadítson meg téged Isten a torokbajtól és minden más bajtól, az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. Ámen." - mondja a pap a Balázs-áldás liturgikus cselekményében.


A hagyományról az 1600-as évektől kezdve találhatók rendszeres feljegyzések. Ennek során az iskoláskorú gyermekek maskarába öltözve járták a falut, és verses mondókákkal adományokat gyűjtöttek. A jelmezes gyermekcsoport egyik tagja Balázs püspököt személyesítette meg. A diákok szalonna és kolbász fejében kérték Szent Balázst, hogy védje meg a ház lakóit a torokfájástól. Az adományként kapott szalonnát, kolbászt és a többi élelmet a gyerekek elvitték a tanítónak, aki cserébe megvendégelte őket. Ez egyfajta segítség, jövedelem kiegészítés volt a tanító számára.

Ezen kívül Balázs napját az egészség- és termésvarázslás, a gonoszűzés, a madárűzés, és az időjárásjóslás napjának is nevezték régen. Szokás volt, hogy a magyar szőlősgazdák a földjük négy sarkában megmetszettek egy-egy tőkét arra számítva, hogy Balázs így majd megvédi a szőlőket, és szőlőéréskor elűzi a madarakat, hogy azok ne tegyenek kárt a szemekben. A balázsolás, balázsjárás hagyománya nem csak nálunk volt szokás, hanem a szlovák, morva és cseh területeken is.


Magyar Katolikus Lexikon

balázsáldás, balázsolás: Szt Balázs napján (febr. 3.) két (régebben X, ma Y alakban összekötött) gyertyával adott áldás „torokbetegség és minden más baj” ellen. - Balázst K-en a gör-ök már a 6. sz: a torokbaj ellen védő sztként tisztelték, s gyertyát ajánlottak föl gyógyulásukért. A 12. sz: tűntek föl a torokbaj ellen védő (áldó) könyörgések. - Mo-on a 16. sz-tól ismerjük a gyertyaáldást és a ~ könyörgését. A ~ neve a Dunántúl egyes részein toroknyomás, Jászladányban torkoskodás, Sükösdön gudurázás. A ~ sajátos népi fejleménye, hogy Apátfalván a tp-ban megbalázsoltak megsimogatják az otthon maradottak torkát, hogy azoknak se fájjon. Honti gyerekek nekivetkőzve, benn a szobában „Balázs táncát” járták. Hercegszántó sokác assz-ai Balázs napján gyermekeik nyakába több színes, összesodrott szálat kötöttek, és azt a sztelt gyertya viaszával is megdörzsölték. Torokgyík ellen viselték egészen az első tavaszi égzengésig. Amikor ezt meghallották, a gyermekek meghemperegtek a füvön, leszakították az összesodort szálakat, és már nem hordták tovább. **-S.N. Radó II:955. - Bálint II:202.